Miben különbözik a régi világ a mai világunktól?

Miben különbözik a régi világ a mai világunktól?

Egy szó van rá. Mindenben. Kislányként vidéki kis faluban nőttem fel, melynek emléke már csak egy csodás elmúlás. Régen a falubeliek a föld megműveléséből éltek, vagy eladták megművelt kis terményüket, vagy saját célra tartották fenn. Imádtam kislányként a vidéket, hisz egy gyermek számára a szabadság levegője jelent mindent. Szaladtunk a mezőkön, míg az öregek épp kapáltak vagy veteményeztek. Gurultunk le a dombokról, és a vad gyümölcsök édes ízét ízlelgettük.

Az akkori élet nem volt olyan kemény, mint manapság. Mivel ma már a fővárosban élek, néha azért hazalátogatom. Elszomorít a régi és a mostani élet különbsége. Az akkori kertek pompáztak, most már csak egy - egy elszáradt kóró kókadozik rajta. Régen a gyümölcsös fák virágokban pompáztak, ma mar csak a meztelen gallyak növögetnek. Az idősek sírnak, a fiatalok, épp a gyönyör óráit élik. Nem érdekli őket mi lesz velük a jövőben, hisz jövőt nem látnak maguk előtt.

Amikor felköltöztem Pestre, mindenem magam mögött hagyva vágtam bele egy ismeretlen világba. Az ember úgy gondolja, ha minden bátorságát összeszedve megpróbálja a lehetetlent, sikerülhet bármi. Nehéz kezdés, de tény, hogy a mai vidéki élettől már minden csak jobb lehet. A szociális segély nem ad elegendő megélhetést, és az emberek bármit, jól olvassátok, bármit megtesznek azért, hogy a mindennapi kenyér meglegyen az asztalon. Pár évvel ezelőtt, amikor feljöttem ide, sosem gondoltam volna, hogy a mai törvény nehézkes lesz egy falubeli ember számára. Még vidéken otthonosan mozogtam, addig a város teljesen beszippantott magába. Nagyobbik lányom akkor töltötte a 7-ik életévét, és iskolakötelessége miatt iskolába akartam íratni. Feljártam Budapest néhány iskoláját, és megdöbbenve tapasztaltam, hiába vagyok teljes Magyar születésű a lányom nem jogosult a városi iskolára, amíg nincs bejelentett lakcíme. Sírva vettem tudomásul, hogy ez nekem akadály, hisz albérletben élve a főbérlő sosem jelentett volna be minket. Végül aztán egy barátnőm segített, és azóta jár a lányom iskolába. Itt nem az a kérdés, hogy a lányom jár-e iskolába vagy sem.

Döbbenet számomra, hogy valaki magyarnak születik mégsem birtokolhat egyenlő jogokat? Nem veheti igénybe egy vidéki születésű a kisgyermekes anyáknak járó havi bérlet kedvezményt. Vajon miért? Az emberek tüntetnek mindenért, holott elfelejtik, hogy mi a céljuk. Nem csak a tüntetés, hanem az összetartás is. Már sajnos vidéken sem mondható el ez az összetartás, és az ember azon gondolkozik, vajon mikor tűnnek el a falvak a föld színéről? Ha nincs összetartás nincs erő. Legyen bárki, vidéki vagy épp városi, egy ország vagyunk, és össze kell tartanunk. Mert ha nem, nem ér az emberi lét semmit sem!!!