Hangulatingadozás

Hangulatingadozás

Valami lehengerlő dolog történik velem mostanság. komolyan mondom a hangulatingadozások, a düh teljes benyomást kelt az életemben. Nem tudom megmagyarázni a dolgot. Egyszerűen jön magától. Megbántom, akiket szeretek, és érzem, hogy teljesen más ember vagyok. Ti voltatok már így? Gondolom igen. Azért írom meg e cikket, mert sok ember szégyelli az állapotát, melyet nem kell. Sajnos ez minden 2ik embernél megtörténik, és segítség nélkül nem fogunk kilábalni belőle. De vajon tényleg dili doki kell ehhez? Véleményem szerint nem pont dili doki, de nagyon sok barát Legyen közeli, vagy legyen ismeretlen, de akkor is kell, akinek el tudjuk mondani a bajainkat, vagy épp azt, hogy minek örülünk. Sokszor érzi úgy az ember, mint jómagam is, hogy az őrület határán van, és már nem tudja, mit tegyen. Ilyenkor elkönyveljük magunkban az a tényt, hogy nem nekünk való ez a világ. Sajnos ennek az állapotnak nem lesz jó vége. Szerény véleményem szerint, azok az emberek is ezeket a gondolatokat, érzéseket érezték, akik mindenfajta ok, indok nélkül végeznek magukkal. Nem tudnak érzéseikkel megbirkózni, és a számukra úgy gondolt legkönnyebb utat választják. Pedig nem az. Higgyétek el. Mindenkiben ott lapul az ördög, aki súgva biztat a legrosszabbra. De az akaratunknak erősebbnek kell lenni, küzdeni kell ellene, és ha nem megy egyedül (aminek nem is kell egyedül menni) akkor kérjünk segítséget. Másik megoldás, amit én jó magam is alkalmazni fogok. Találjunk elfoglaltságot. Imádok táncolni, ezért úgy döntöttem, ezzel is elütöm az időmet, és még szeretem is. Tervezni a fogom az életem, és megvalósítom, amire már kislány korom óta vágyom az írás. A könyvem, mely mindennél fontosabb a számomra. A lányaim után persze. Sokan mondjuk mi a bajod hisz van két szép lányod. Igen, könnyen beszélnek, hisz nem tudják, hogy ebben a letargikus állapotban, még sajnos mit szörnyű kimondani, a család sem lényeg. Csak vagyunk a sötétben, és nem látjuk a fényt, mely be kéne, világítsa az életünket. Mondjuk a gyerekeinket, igen ez igaz. De egy felnőtt embernek kell a családon kívül is egy kis boldogság. Ők olyanok az életben, ami mindig a szívünkben van, de néha a gyerekeken és a családon kívül kell más is. Hogy mi? Ezt mindenkinek magának kell éreznie. Én azt hiszem, érzem. Nem szórakozás, és buli. Hanem egy álom megvalósítása, és persze egy ki kikapcsolódás. Aztán ha úgy érzem, mindez nem segít, akkor jöhet egy külső segítség, ami a végső megoldás számomra. Nem kell szégyellni, higgyétek, el én sem teszem Sokkal szégyenletesebb dolog, ha valaki eltakarja mindazt, amiben él. Ha nem meri felvállalni azt, ami rabul ejti és fogva tartja. Az élet egy körforgás, melyben az ember elveszhet, de felül is kerekedhet rajta. A démon ott lakozik bennünk, és mindig a rosszra buzdít minket. De fel kell ismernünk mindezt, és ha látjuk másokon is a jeleket, ne engedjük el magunk mellett. Hisz, ha megtörténik a baj már késő. Késő az önsanyargatás, hogy vajon miért nem voltam mellette, miért nem ismertem fel a jeleket. A ,,beteg,, ember sosem fogja bevallani, hogy neki segítség kell. Inkább megoldja egyedül. Ami tudjuk, hogy nem megy. Egyedül biztosan nem. Mindenhez segítség kell. A vezetés megtanulásához, az első lépés megtételéhez, mindenhez. Hát ehhez is. Sosem kell egyedül megoldanunk a problémát. Nézzünk szét a környezetünkben, és biztosan akad olyan személy, akiben megbízunk, és aki a legnagyobb támogatást adhatja. Ne engedjük, hogy a legvégsőbb pillanatig sodorjon ez az állapot, mert akkor már késő. A szakadék leugrásánál már késő lenne visszarepülni, hisz akkor már zuhanunk. És megbánjuk már a leugrásnál hogy leugrottunk. Higgyétek el, hogy akik öngyilkosok lettek a maguk alatt lévő állapottól, már a közepén megbánták tettüket, csak épp már későn, amikor már nem volt visszaút. Szeretni kell az életet, hisz nincs belőle csak egy. gondoljunk arra, hogy láthatjuk a gyermekeink felnőtté válását, az unokáink arcát. Minden pillanat nem lehet szép, de szépen meglehet élni. Ehhez hatalmas lelkierő kell, én tudom a legjobban. Az elmúlt napokban hatalmas depresszión mentem át, de átgondolva az éltem, rájöttem, ha magamon nem segítek, más sem tud rajtam. Nem menekülhetek örökké, hisz a további életem csak rajtam múlik, és persze Istenen. Ezért is mondom, legyen erőtök önerősítésre, és merjetek támogatást kérni. Nézzetek körül és kérjetek segítséget és merjetek segíteni.