Halálos napsütés!

Halálos napsütés!

Bizonyára ti is hallottatok a csecsemők haláláról, és bizonyára titeket is megrendített a hír. Ilyenkor sok kérdés felmerül egy emberben, és sok mindenkit hibáztatnak. Vajon ki a felelős ezeknek az ártatlan csöppségeknek a haláláért? Elsősorban a vezető?

Nem tudom, de véleményem szerint egy 63 éves nő vagy férfi már nem való volán mögé. Lehet, most sokan elítélnek e miatt, de akkor is leírom a véleményem. Több szempontból is rossz döntés az ilyen korban való vezetés. Valahogy nem hiszem, hogy a szemébe sütött a nap. Elképzelni se tudom, este 8 kor, hogy süthet olyan vakítóan a nap, hogy elvakítsa az embert. Ha még is, miért nem készül fel a vezető erre a lehetőségre, és nem tesz fel napszemüveget. Valahogy én a szülőkkel tudok együtt érezni, hisz életük legszebb kincseit vesztették el, és mindezt egy idős nő hibájából. Szerintem igen is meg kellene határozni a vezető maximális korát. Gondoljunk bele, az idős emberek, már sétálva rosszul lehetnek. Sajnos fiatalon is sok rossz dolog történhet, hát még idős korban. Szerintem a szülőket nem vigasztalja a tudat, hogy a napsütés miatt nem látott. Éveket vártak erre az áldásra, és most elvették őket tőlük. 

Másik felvetendő bűn, a járda kérdése. Vajon, miért nem gondolnak arra, hogy az Isten megáldhat két babával is egy szülőt, és olyankor nem két babakocsit tolunk egymás után, hanem mondjuk egy iker babakocsit. Lehet a polgármesternek nem ikrei születtek, és nem igazán érdekli a dolog. Micsoda szemét dolog, hogy rámondják, hogy ők nem hibáztak, és szabadlábon védekezhetnek az úgynevezett gyilkosok. Ha szemébe sütött a nap, miért nem állt meg? Miért kellett meghalnia két ártatlan csöppségnek? Védekezésként fogta rá a napsütésre tettét? Nem tudni, de bosszantó tény, hogy mindenben tudnak törvényeket hozni, de a legfontosabb kérdésekben nem. Ezeknek a szülőknek már nem adhat semmi sem enyhülést, hisz pici babáikat semmi és senki nem hozhatja vissza az életbe, és higgyétek el, a járda kérdése sem fog megoldódni. Soha nem szokták megoldani az ilyen nemű problémákat. Minek? Hisz nem az ő rokonuk vagy gyerekük halt meg. 

Sajnálatos dolog, hogy mindig az ártatlanok halnak meg, és a bűnösök felfüggesztett szabadságvesztéssel, vagy esetleg pénzbüntetéssel megússzák, de valljuk, be mit tehetnek egy 63 éves emberrel? Semmit, hisz valljuk meg, a mosatni életkor nagyon alacsony, és nem csak ez a lényeg. A büntetések nem hozzák vissza a babákat, de a járda kiszélesítése még megmenthet más babákat, és reméljük, egyszer megnyugvást találnak ezek a szülők, bár felejteni sosem fognak. Ezt nem lehet. Az évek múlása sem gyógyítja be a sebeket, melyet a gyermekeik elvesztése okozott. Az idős nő felett pedig majd Isten fog ítéletet mondani…

Hangulatingadozás

Hangulatingadozás

Valami lehengerlő dolog történik velem mostanság. komolyan mondom a hangulatingadozások, a düh teljes benyomást kelt az életemben. Nem tudom megmagyarázni a dolgot. Egyszerűen jön magától. Megbántom, akiket szeretek, és érzem, hogy teljesen más ember vagyok. Ti voltatok már így? Gondolom igen. Azért írom meg e cikket, mert sok ember szégyelli az állapotát, melyet nem kell. Sajnos ez minden 2ik embernél megtörténik, és segítség nélkül nem fogunk kilábalni belőle. De vajon tényleg dili doki kell ehhez? Véleményem szerint nem pont dili doki, de nagyon sok barát Legyen közeli, vagy legyen ismeretlen, de akkor is kell, akinek el tudjuk mondani a bajainkat, vagy épp azt, hogy minek örülünk. Sokszor érzi úgy az ember, mint jómagam is, hogy az őrület határán van, és már nem tudja, mit tegyen. Ilyenkor elkönyveljük magunkban az a tényt, hogy nem nekünk való ez a világ. Sajnos ennek az állapotnak nem lesz jó vége. Szerény véleményem szerint, azok az emberek is ezeket a gondolatokat, érzéseket érezték, akik mindenfajta ok, indok nélkül végeznek magukkal. Nem tudnak érzéseikkel megbirkózni, és a számukra úgy gondolt legkönnyebb utat választják. Pedig nem az. Higgyétek el. Mindenkiben ott lapul az ördög, aki súgva biztat a legrosszabbra. De az akaratunknak erősebbnek kell lenni, küzdeni kell ellene, és ha nem megy egyedül (aminek nem is kell egyedül menni) akkor kérjünk segítséget. Másik megoldás, amit én jó magam is alkalmazni fogok. Találjunk elfoglaltságot. Imádok táncolni, ezért úgy döntöttem, ezzel is elütöm az időmet, és még szeretem is. Tervezni a fogom az életem, és megvalósítom, amire már kislány korom óta vágyom az írás. A könyvem, mely mindennél fontosabb a számomra. A lányaim után persze. Sokan mondjuk mi a bajod hisz van két szép lányod. Igen, könnyen beszélnek, hisz nem tudják, hogy ebben a letargikus állapotban, még sajnos mit szörnyű kimondani, a család sem lényeg. Csak vagyunk a sötétben, és nem látjuk a fényt, mely be kéne, világítsa az életünket. Mondjuk a gyerekeinket, igen ez igaz. De egy felnőtt embernek kell a családon kívül is egy kis boldogság. Ők olyanok az életben, ami mindig a szívünkben van, de néha a gyerekeken és a családon kívül kell más is. Hogy mi? Ezt mindenkinek magának kell éreznie. Én azt hiszem, érzem. Nem szórakozás, és buli. Hanem egy álom megvalósítása, és persze egy ki kikapcsolódás. Aztán ha úgy érzem, mindez nem segít, akkor jöhet egy külső segítség, ami a végső megoldás számomra. Nem kell szégyellni, higgyétek, el én sem teszem Sokkal szégyenletesebb dolog, ha valaki eltakarja mindazt, amiben él. Ha nem meri felvállalni azt, ami rabul ejti és fogva tartja. Az élet egy körforgás, melyben az ember elveszhet, de felül is kerekedhet rajta. A démon ott lakozik bennünk, és mindig a rosszra buzdít minket. De fel kell ismernünk mindezt, és ha látjuk másokon is a jeleket, ne engedjük el magunk mellett. Hisz, ha megtörténik a baj már késő. Késő az önsanyargatás, hogy vajon miért nem voltam mellette, miért nem ismertem fel a jeleket. A ,,beteg,, ember sosem fogja bevallani, hogy neki segítség kell. Inkább megoldja egyedül. Ami tudjuk, hogy nem megy. Egyedül biztosan nem. Mindenhez segítség kell. A vezetés megtanulásához, az első lépés megtételéhez, mindenhez. Hát ehhez is. Sosem kell egyedül megoldanunk a problémát. Nézzünk szét a környezetünkben, és biztosan akad olyan személy, akiben megbízunk, és aki a legnagyobb támogatást adhatja. Ne engedjük, hogy a legvégsőbb pillanatig sodorjon ez az állapot, mert akkor már késő. A szakadék leugrásánál már késő lenne visszarepülni, hisz akkor már zuhanunk. És megbánjuk már a leugrásnál hogy leugrottunk. Higgyétek el, hogy akik öngyilkosok lettek a maguk alatt lévő állapottól, már a közepén megbánták tettüket, csak épp már későn, amikor már nem volt visszaút. Szeretni kell az életet, hisz nincs belőle csak egy. gondoljunk arra, hogy láthatjuk a gyermekeink felnőtté válását, az unokáink arcát. Minden pillanat nem lehet szép, de szépen meglehet élni. Ehhez hatalmas lelkierő kell, én tudom a legjobban. Az elmúlt napokban hatalmas depresszión mentem át, de átgondolva az éltem, rájöttem, ha magamon nem segítek, más sem tud rajtam. Nem menekülhetek örökké, hisz a további életem csak rajtam múlik, és persze Istenen. Ezért is mondom, legyen erőtök önerősítésre, és merjetek támogatást kérni. Nézzetek körül és kérjetek segítséget és merjetek segíteni.

Hogyan éljünk egészségesen?

Hogyan éljünk egészségesen?

Ez a reklámcélú hirdetés nap, mint nap megjelenik a tévében, újságokban, de vajon az általuk kínált lehetőségek valóban egészségünket szolgálják? Sokan bíznak a gyógyszerekben, a gyümölcsökben, és a tisztító élelmiszerekben. Szerény véleményem szerint ezek mind fölösleges dolgok.

Lehet sok vélemény megoszlik-e téren is. Gondolatban ha kalandozunk egy kicsit, magunk elé képzeljük, mi is lenne számunkra a megfelelő életmód. Talán a drága gyógyszerek, melyek mellékhatása nem ismert módon hat a szervezetünkre? Vagy épp az Up-Date ételek, melyeket nm engedhetünk meg magunknak ebben a válságos időszakban? Akár, hogy is, a szegény embernek nem való az egészséges életmód? Ezen formája nem. Nem tehetik meg anyagilag.

De vajon van más megoldás? Kalandozzuk egy kicsit a régi időszakban, amikor még nagyjaink éltek, és mondhatni egészségesen, emlékszem mamám nem szedett tisztító gyógyszereket, és nem volt lehetősége Up-Date ételekre sem. Azt hiszem nem is élt volna velük. Gyümölcsöt, zöldségeket ettek, és tény, hogy életükben kevesebbet szerepelt a hús. Ez heti egyszeri alkalmat jelentett. Hét közben és szombaton szervezetükből távozott a méreganyag, vasárnap pedig elfogyasztották, ami számukra elég volt a húsból. Higgyétek el, hogy egész héten fantasztikus ételeket főzött a nagyikám hús nélkül is. Ettük a finom, magunk által termesztett gyümölcsöket, zöldségeket, és egészségesek voltunk. Sajnos ebben a zűrös világban semmi sem elég jó. A gyümölcsök, zöldségek nem a napon teremnek éretlenségük nem épp az egészséghez tartoznak.

De szerény véleményem szerint a reklámozott dolgok sem ahhoz tartoznak. Persze nem ítélem el őket, akik hisznek benne, hisz valamiben jó hinni. Lehet igaz amit mondanak, ha hiszünk valamiben az segít. Kár ez nem segített rajtam. Hiszem, hogy megnyerem az ötös lottót, mégsem lett így. :)

Mikre kellene figyelnünk igazán?

Mikre kellene figyelnünk igazán?

Viccesen fogtam fel minap egy esetet, de aztán elgondolkozva tudatosult bennem a tény. A villamoson utazva, a vezető sms hegyekkel bombázta beszélgetőpartnerét, hogy lehet így odafigyelni a vezetésre ilyen szituációban? Lehet, hogy épp nem nagydolog egy villamos irányítása, de komoly a felelősség. Nem a magunk életével játszunk, hanem az utasokéval. Vajon ha hirtelen vált pirosra a lámpa, vagy történjen bármi, kinek a felelőssége lesz az utasok élete? Bizonyára nem a vezetőé.

Lehet, hogy túldramatizálom a dolgot, de a mai világ arculata is bizonyítja, hogy mindig az ártatlanok halnak meg. Nem kívánatos a vétkes halála sem, de talán sok baleset megelőzhető lenne, ha a vezetők odafigyelnének. Fáradtan ülnek autóba, vagy épp telefonálnak, miközben gyorsan hajtva alig odafigyelve száguldanak céljuk felé. Szerintetek nem így van? Rosszul gondolom a helyzetet? Mert szerény véleményem szerint, nem, és a bűnös hiába bánja meg, amit tett, megbánásával nem hozhatja vissza az elhunytakat. Nem értem, hogy mondjuk ez a vezető munka helyett mért sms-ezett, hiszen gondoljunk bele, ha a szakács főzés közben sms-t küldd. Nevetséges. Magam elé képzelem, ahogy süti a húst, és sms-t ír. :D Vicces kép. De a szakács sms-ezése nem ölhet meg embereket, talán éhessé teszi őket és többet kell várniuk.

Sokkal felelősség teljesebben kellene élnünk. Gondolok a telefonálásra vezetés közben, vagy épp nem ülök fáradtan volán mögé, hogy ne öljek meg másokat, vagy éppen magamat. Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy az ördög nem alszik. Mindig a legváratlanabb helyzetekben következik be az, amit nem gondolnánk soha. Amin nevetünk, hogy ez velünk nem történhet meg, de igen, megtörténhet. Hisz sok figyelmeztető példa van rá. A sok hiábavaló halálesetek száma, ami odafigyeléssel megakadályozható lett volna. Ezért sem kellene a rendőröket hibáztatni, ha épp gyorshajtásért megbüntetnek, vagy épp alkoholos befolyásoltság alatt lévő emberek jogsiját elveszik. Hisz ezek a munkájukat végző emberek éppen a mi testi épségünkre figyelnek. Alaposan végzik munkájukat, és ez példaértékű kell, legyen.

Fogadjuk el, hogy ha némely emberek nem figyelnek oda ránk (gondolok az ittas emberekre), akkor, ezek a rendőrök nem érdemelnek meg némi köszönetet? De igen. Egyszóval, kerüljük a bajt, és ne kockáztassuk mások életét. Talán nem lenne ennyi árván maradt gyerek, vagy szülő, esetleg párok. Ha odafigyelünk magunkra és másokra, csökkenhet a halálesetek száma, ami nem ártana amúgy is zavaros világunknak!!!

Börtönlét!

Börtönlét!

Az ember elé a börtön szó hallatán egy távoli zárt világ tárul. Vajon a rab szó tényleg egy bezárt személy, kinek sanyargatásáról van szó? A rab szó számomra tág fogalom volt, és egy fogvatartott személyt formált meg a szemeim előtt. Ez mit sem változott, még  jómagam tanúságot nem kaptam. Iskolaéveim során osztályommal egy börtönlátogatást tettünk, kicsit féltünk bemenni, hisz egy olyan világba léptünk, mely ismeretlen volt a számunkra. Belépve, megnyílt előttünk börtönvilág. Az igazgató úgy vezetett körbe minket, mintha ajánlotta volna a börtönt, bemutatás helyett. Megmutatta, hogy a rabok dolgozhatnak, könyvtáruk van, vallási oktatásban részesülnek, fizetést kapnak, és persze tanulnak. Mindezt az adófizetők pénzéből. Vajon miért érdemli meg ezt a luxust egy olyan személy, aki nem a jósága miatt került egy ilyen helyre???

Jó kérdés. Ezért szeretnek a bűnözők visszajárni? Hisz meleg ételt kapnak, tisztálkodhatnak, és még ha be is vannak zárva, viszonylag elég jó körülmények közt élnek. Igen, igaz nem láttam a mélyére, és nem tudhatom pontosan milyen a belső világa. Megmondom őszintén nem is akarom megtudni. Tudja meg az, aki okkal kerül oda, mert mondjuk gyerekgyilkos. Az ilyen szerintem megérdemli az igazi börtönéltet. Régi filmekben a rabok nem szerették a börtönt, és úgy hiszem joggal. kenyéren és vízen élve egy kis lyukban, nem lehetett leányálom. Nem szakmával a kezükben jutottak ki, ha egyáltalán túlélték.

Nem vagyok híve a halálbüntetésnek, hisz szerintem Isten joga az élet felett uralkodni. De nem az a méltó büntetés egy pedofilnak, vagy egy gyerekgyilkosnak, ha tanul, és van jövője. Szerintetek ilyen élet mellett lehet bűnt megbánni? Szerintem nem! Nem érdekel ki mit gondol rólam, hogy nem tudhatom a rabok igazi életét. De azt tudom, hogy sok ártatlant öltek meg, és az áldozatok már nem élnek, viszont a gyilkosa éli életét, miután kikerült a börtönből. Igazságtalan ez az egész, de hát manapság mi nem az? Semmi! A jók, az ártatlanok bűnhődnek, míg a vétkesek élik életüket vígan, boldogan. Vajon mi lesz az igazi büntetésük? Ki tudja…

Ne hagyjuk őket egyedül!

Ne hagyjuk őket egyedül!

Szomorú tényként olvastam a napok folyamán, hogy egy tinédzser öngyilkos lett a világ vége híresztelése miatt. Kutakodása a világvégéről halálához vezetett. Szülei kaptak a lánytól néma jeleket, de nem vették komolyan. Vajon miért? Pszichotikusnak vélték lányukat, vagy esetleg csak hisztériának vélték?

A lány, mint olvastam tett arra utaló jeleket, hogy hamarosan véget vet életének. Rengeteg olyan halálesetről tudunk, melyek csak ijesztgetésnek vagy figyelemfelkeltésnek szólnak. Tipikus jele a bezárkózottság, a magány keresése. Öngyilkosságra készülő fiataljaink általában mindig elmondják, mire készülnek. Segítségkiáltásukkal abban bíznak, hogy végre komolyabban veszik őket. De néha ez a segélykiáltás nem úgy sül el, ahogy szeretnénk. Sok estben végzetesnek bizonyul. Mint azt már korábbi cikkem során írtam, sajnos az interneten bármi olyat megtalálunk, amit szeretnénk. Ahogy ez a lány is. Olyan dolgok után kutakodott, aminek semmi jelentősege, és a végén idegileg összeomolva véget vetett életének. Sajnos ez is bizonyíték arra, hogy az emberek nem igazán figyelnek oda egymásra.

Mivel a tinik már nem hisztizhetnek úgy, mint mondjuk 3 éves korukban, így egy sokkal meghatározóbb dologhoz folyamodnak. Szerintetek, ha jobban figyelnénk a környezetünkben élőkre, kevesebb haláleset történne? Talán igen. Nem azt mondom minden megakadályozható, de legalább a környezetünkben élőkért tartozzunk felelősséggel. Milyen érzés lehet azoknak a szülőknek, hisz megmenthették volna lányukat, ha komolyabban veszik őt. Így életük végéig bűntudatban élhetnek. Semmibe vesszük, ha egy idős áll a metrón, vagy épp egy anyuka áll a pici gyerekével. Pedig csak egy kis mozdulat, és nem lelki ismeretfurdalással szállunk le a metróról.

 

Sajnos a pánikbetegek is sokszor gondolnak a halálra. Inkább öngyilkosok lesznek, mintsem továbbéljenek ezzel az állapottal. Elviselhetetlen kínban élni szörnyű dolog, de sokkal szörnyűbb, ha nincs kire támaszkodnunk. Nincs, ki segítsen, ki lelkileg mellettünk álljon. Szerintem nem tartana soká egy kis odafigyelés. A komoly részek pedig maguktól értendő segítséget igényelnek. Ne legyen környezetünkben is egy ilyen haláleset, mint ezé a lányé. Ne hagyjuk őket egyedül, segítsünk rajtuk, mert komolyan gondolnak mindent. Legyenek tinik, vagy épp nem tinik, minden öngyilkosságra készülő komolyan gondolja.

A régi mesék világa

A régi mesék világa

Két kis lányom cseperedése során rengeteg féle mesével találkozom, hiszen a tévében már sok rajzfilmcsatorna van. De vajon tényleg erre van szüksége a mai gyerekeknek? Ma oviba menet a kicsi lányom túlhevülten fickándozott a kezemben, és semmire nem akart jó irányba menni D, eszembe ötlött egy ötlet. Elénekeltem a nagy HOHOHOHORGÁSZT: Végig magameléképzeltem, ahogy fogja a horgászbotját, és lépdesve viszi magával kis gilisztáját. 

Eszembe jutott milyen szép meséket éltem meg régen, és milyen meséket élnek meg a mai gyerekek. A vuk, a Frakk a macskák réme, és sok egyéb mesefilm igazán szórakoztatóvá vált és megtudtam nézni milliószor. Hiányoznak ezek a percek, mert a gyermeki kor önfeledt pillanatai voltak a számomra. De vajon mi a jó a gyereknek? Sajnos a mai mesefilmek világa már nem a gyerekkort adja felénk, hanem a harc, a szerelem, a házasság világát. Szeretek mesélni a lányoknak, történeteket kitalálni, hisz ez is elrepíti őket a képzelet világába. Mint régen minket a gyönyörű mesék, melyek tényleg igazi mesék voltak. Nem voltak rajzilag olyan élethűek mint a mai mesék, de volt bennük fantázia, és ez volt a lényeg. Nem a technika, hanem maga a történet. Frakk a macskák réme nem volt valami technikai zsenialitás mégis a gyerekek kedvence volt. Gondoljuk ezt el a mai mesékről. Megrajzolva lehet már nem is tűnne színesnek, és csodaszépnek.

Sajnálatos tény, hogy  a mai gyerekkor nem értékeli az igazi meséket, és nem olvasnak mesekönyveket. Sokszor megnéztük a Vuk a kis róka mesefilmet, és még felnőttként is milliószor megnézném. Rájöttem, hogy a mai mesékkel a gyerekek nincsenek így. Megnézik egyszer kétszer, de aztán vége. Megunják. Próbáljuk ki, hogy a mai technika által, gondolok itt az internetre, mennyire tetszene nekik a régi mese. Higgyétek el nektek is jól fog esni egy kis régi idő, hisz ezek a mesék azt idézik fel. A régi gyerekkort, ami önfeledtebb volt a mainál. Ne hagyjuk, hogy gyerekeink ne ismerjék a régi szépet. Mutassuk mg nekik, mert maguktól nem jönnekrá. 

Vigyázzunk a Régi mesékre!