Elmegyünk mellette!

Elmegyünk mellette!

A minap aláírást gyűjtöttek, hogy a családon belüli erőszak jogilag is büntethető legyen. Elég lenne 50 000 aláírás, de szomorú tény, hogy ezt hetekig kell gyűjteniük, holott a város legforgalmasabb pontjain próbálkoznak. Vajon miért? 

Az emberek élete rohanás, felforgás, és nincs idejük semmire. De vajon arra, sem ami az életben nélkülözhetetlen? Hisz mit tennénk, ha mondjuk a mi gyerekeinkért gyűjtötték ezt az aláírást? Akkor is elmennénk sietve? Hisz sok család retteg attól az embertől, aki az életük része, és nem mernek ellene fellépni, sem az erőszakossága ellen. Sokan a rendőrséget hibáztatják, holott, jogilag az ő kezük is meg van kötve. Nem tudnak tenni semmit csak addig a pontig, amíg megtehetik. Bár tudom, hogy legszívesebben ők is megtennének mindent ezekért a gyermekekért, nőkért. Mindenki borzadva nézi a híreket, ha hallják, hogy egy anya, vagy épp az apa, bántalmaz egy gyermeket, de amikor tehetnénk, mi elenne valamit, sietve távozunk.

Csak egy aláírás az egész, ami megmenthet egy gyermeket, vagy épp megakadályozhat egy újabb bántalmazást. Nem hiszem, hogy egy percen múlik a napi tervünk. Megnyugodtam miután aláírtam ezt a papírt, és remélem, hogy segítettem ezzel azokon a gyermekeken, akik még nem tudnak maguk fellépni az erőszak ellen. Magatehetetlenül kérnek segítséget, és ezt mi felnőttek tudjuk megakadályozni. Igenis bűnhődjenek meg azok, akik megérdemlik, és igenis álljunk meg a gyermekekért egy percre.

Lebegjen a szemünk előtt, hogy a mi gyermekünk is kérhetne ilyen helyzetben segítséget, vagy épp mi gyermekként. Ne siessünk, hogy segíthessünk!!!