Lehet vele élni?

Lehet vele élni?

A válsz mindenkitől, NEM! Sok visszajelzést kaptam, hogy írjak még a pánikról, mint betegségről. Könnyebb annak beszélni a dologról, aki vele élt, mozgott, akivel részt vett a mindennapokban. A pszichiáterek meghallgatják a „problémát” de nm élik át. Miközben egy papírra rajzolgatnak, és azt gondolják, mikor fejezi be végre ez a dilis. Persze tisztelt a kivételnek.

Nem az orvos a lényeg, hanem az önakarat. Mennyire tökéletesítettük el magunkban, hogy lefogjuk, le akarjuk győzni. ezt a betegséget. Ha egyszer a hatalmába kerített minket, akkor bármikor felszínre törhet egy koncerten, utazáskor, ágyban fekve, ülve, bárhogy és bármikor. Előtör az agy legelásottabb zugából, és arra vár mikor támadhat. Sajnos a legrosszabb és legszomorúbb tapasztalatom hogy azt a betegséget, saját magam hergelem. Elképzelem a tüneteit, és érzem a fájdalmat, amit elképzeltem, Ezek szerint tényleg az agy a test kiinduló pontja?!!! A válasz igen. Amikor érzem a túlhevültséget, és a pánik közeledését, szó szerint beijedek. Tudom mi fog következni, vagyis mit fogok bekövetkeztetni. Higgyétek el, nem pszichiáter vagyok, hanem pánikbeteg. A legrosszabb, hogy ez a betegség lappang, mint egy vírus, és hosszabb idő után is felszínre törhet. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a világ legtöbb embere ebben szenved.

 

Sokan úgy gondolják gyógyíthatatlan, de tévednek. Próbáljuk magunkban elültetni, hogy le tudjuk győzni, és ez erősebbé tesz minket. De sajnos ez nem elég, kell egy személy, akivel tudunk róla beszélni, és a segítségünkre tud lenni. Minél előbb segítenünk kell magunkon, mert ha eluralkodik felettünk, akkor győzni fog. Nem fogunk tudni dolgozni, aludni, enni. Miatta alakulnak ki különböző szervi betegségeink, amit ugyancsak az agy irányit. Sajnos mai világunk nagyon stresszes világ. A sok idegeskedés kiváltja a depressziót, ami pedig a pánikot. E betegség tönkreteheti a családunkat, életünket. Minden embernek van akarata. És higgyétek, el lehet irányítani.

Tudom ez nehéz, de tapasztalatból mondom. Erősebb vagyok nála. Felülmúlom hatalmát, és nem fog legyőzni. Ha metrón, villamoson előjön a pánik, ne engedjük, hogy megakadályozza úti célunkat. Maradjunk az általunk hitt veszélyforrásban, és ha nem tágítunk ettől, biztos a győzelem. Amikor rám jött metrón a pánik sosem szálltam le, és sikerült. Ma már elmondhatom, hogy leszállás nélkül ugyanúgy folytathatom úti célomat, és ebben egy csalafinta pánik nem akadályozhat meg. Teremtsünk magunknak egy kikapcsolódási célt, és nem mondom, hogy az orvost hanyagoljuk. Nem vagyok szakember így csak tanácsot adhatok, de helyetettek az orvos sem győzhet. Rajtatok áll. Sok sikert hozzá.!!!!!!!!!!